Gombaszikla, Tisá (Csehország)
A gombaszikla szót azokra a sziklaképződményekre használjuk, melyeknek van egy vékonyabb „szára” és egy kiszélesedő „kalapja”. Kialakulásuk sokféle módon történhet, nem lehet kizárólagos szabályt felállítani. Gyakran fordulnak elő széleróziós terepen. Ennek az oka, hogy a szél a homokszemcsék egy jelentős részét ugráltatva, a felszín közelében szállítja, és ezek a homokszemcsék végzik a koptató-csiszoló munka nagy részét. Így a szikla töve idővel jobban lecsiszolódik, mint a teteje. A „kalap” és a szár elkülönülését okozhatja ugyanakkor az is, hogy a rétegek keménységében különbség van. A gyengébb rétegek mentén gyorsabban szűkül a szikla (változatos aprózódási és mállási tényezők miatt), ami szintén a gombaalak kialakulásához vezet. A fentieknek megfelelően tehát a gombasziklák általában kemény, ellenálló kőzetekből alakulnak ki, melyekben változatos rétegek fordulnak elő. Gyakoriak például homokkő esetén, de a jól rétegzett vulkáni kőzetekből kifejlődő gombasziklák sem ritkák.
Csehország gazdag látványos „sziklavárosokban”. Ezek egyike a német határ közelében fekvő Tisá település sziklalabirintusa (Tiské stěny). Fantasztikus sziklaalakzatok tornyosulnak itt az ember feje fölé. Ezek közül messze nem a legnagyobb, de alakja miatt mégis talán az egyik látványosabb forma a Varangyos béka, amit a képen is megcsodálhatunk. E környék sziklás felszínformái többnyire kréta időszaki homokkőből alakultak ki.
Helyszín: 50.78668, 14.03855 – Google térkép
További info: