Szélzászló, Wahiba
A szélzászlók a nyílt, homokos térszínek gyakori formái, ám kis méretük miatt általában kevés figyelmet kapnak. Valamilyen akadály, leggyakrabban egy növénycsomó vagy egy kőkupac (esetleg megszilárdult teveürülék) mögött halmozódnak fel, a szélárnyékos oldalon. A homokszemcséket az akadály miatti kis örvények besodorják az akadály mögötti térbe, és ott lerakódnak. Viszonylag éles és szimmetrikus gerinc jellemző ezekre a formákra. A szélzászló iránya pontosan jelzi a kialakító szélirányt. Méretük az akadálytól függ: néhány centiméterestől akár több 10 méterig változhat, ez utóbbi esetben már inkább uszálybuckának (angolul: lee dune) nevezzük őket. A növények mögött kialakuló kis buckák neve (arab eredetű szóval): nebkha.
A képen látható szélzászlókról a fénykép az ománi Wahiba (Sharqiya) sivatagban készült, de tulajdonképpen bármilyen szélfútta homokos terepen járhatnánk. A fentiek alapján megállapítható, hogy a szél jobbkéz felől fújt.
Helyszín: 22.27396, 58.77283 – Google térkép
További info: