Iszapvulkánok, Pâclele Mari és Pâclele Mici [videó]
Videó: Telbisz Tamás (videó-minőséget érdemes 1080p-re állítani)
Az iszapvulkánoknak két típusa van: meleg iszapvulkánok és hideg iszapvulkánok. Az előbbiek a „valódi tűzhányókhoz” kapcsolódnak, míg az utóbbiak ezektől teljesen függetlenek. A hideg iszapvulkánokat a mélyből feltörő földgáz (metán) hozza létre olyan területeken, ahol a talajvíz és a felszíni iszapos-agyagos üledékek ezt lehetővé teszik. A hideg iszapvulkánok néhol (pl. Azerbajdzsánban) több 100 méteres magasságot is elérhetnek, de általában csak kicsi, néhány deciméter vagy néhány méter magasra nőnek. Működésük változó intenzitású: van, amikor jobban, van, amikor kevésbé bugyognak. Az iszap is lehet hígabb, ekkor a feltörő gázbuborékok csak „rotyogtatják” a vizet, ha viszont sűrűbb az anyag, akkor nagyobb „pukkanások” is lehetnek. A kis kúpok tetejéről „sár-lávafolyások” indulhatnak el. Ezeknek az anyaga agyag/iszap, de úgy mozognak lefelé méltóságteljesen, mint „igazi vulkánokon” a valódi lávák. Kiszáradás után az agyag sokszöges mintákban repedezik meg és színe egyre jobban kifakul (ld. az alsó képen).
A Kárpátok külső ívén, Romániában található Pâclele Mari és Pâclele Mici két egymáshoz közeli iszapvulkáni területet jelöl. Mindegyiken több kisebb forma található, de a Mari esetében van egy nagyobb ám laposabb központi forma, míg a Mici helyszínén több egyedi forma van, és ezek némelyike meredek és relatíve magas (5-10 méter). Nemcsak kúpok, hanem zárt medencék is megfigyelhetők mindkét helyen. Sőt, a lefolyó víz még badland-szerű árkokat is létrehozott az iszapvulkánok peremén. A felszín alatti rétegekben a sótartalom is jelentős, így a kiszáradó sárfolyások színe sok esetben egészen elfehéredik.
Fotó: Telbisz Tamás
Helyszín:
- Pâclele Mari: 45.35809, 26.71241 – Google térkép
- Pâclele Mici: 45.33940, 26.70809 – Google térkép
További info: