Vándorkő, Inishmore (Aran)
A vándorkövek a környezetüktől idegen kőtömbök, melyeket a mozgó jég szállított az adott területre. A síkvidéki jégtakarók olykor igen nagy távolságokra (akár több száz kilométerre) is képesek elszállítani a beléjük fagyott köveket. Amikor a jég elolvad, akkor lerakja ezeket a köveket. Így a kő egy „idegen környezetbe” kerül, feltűnően eltér a szomszédságában lévő alapkőzettől. Messziről jött kő, tehát „vándorkő”. Az emberek sokáig nem tudták elképzelni, hogy ezek a hatalmas kőtömbök hogyan kerülhettek az adott területre, mondjuk egy alföldi sík terület esetén, ahol közel s távol nem ismertek hasonló kőzet-előfordulásokat. Egy ideig hatalmas „özönvízre” gondoltak, de végül kiderült, hogy a jégkorszakok idején sokkal nagyobb kiterjedésű jégtakarók a felelősek e kőtömbök szállításáért. Akár a kisebb tengereken is átlépve.
A képen két gránit anyagú vándorkövet láthatunk egy szürke mészkőből álló területen, konkrétan az írországi Aran-szigetek egyikén, Inishmore-on. A szigeten gránit egyáltalán nem fordul elő, tehát mindenképpen távolról jött vándorokról van szó. De nem kell azért nagyon messzire menni, mert mintegy 15-20 kilométerrel északabbra, a nagy Ír-szigeten már gránitos térszínre bukkanhatunk. Ezek a gránitkövek „átkeltek” tehát a tengeren, pontosabban ott, ahol ma tenger van, mert a jégkorszak idején a jégtakaró teljesen befedte az Aran-szigetek és az Ír-sziget közti területet.
Helyszín: 53.12263, -9.74765 – Google térkép
További info: